Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Horrorfilm olyan alkotás, amelyben a főhősöknek szembe kell nézniük a borzalmakkal, és gyakran áldozat lesz belőlük. A filmek végét általában nem zárja megnyugtató lezárás, győzelem vagy happy end.

Eredete:
Az első horror film 1928-ban került bemutatásra Terror címmel, amit abban az időben „rémfilmnek” neveztek mivel akkor még nem volt divatos szó a "horror" kifejezés. A hatvanas évek elején megszületett Amerikában a splatter-film, a véres, rohanó, robogó kommerszfilm. Ugyancsak a hatvanas évek végén indult – igaz a legvégén – a "főzombiológusnak" is nevezett George A. Romero. Első és leghíresebb munkája az amatőr szereplőkkel Pittsburgben forgatott fekete-fehér filmje, az Élőholtak éjszakája (Night of the living dead) (1968) volt. A Műfaj igazi mesterei közé tartozott Alfred Hitchcock, bár neki csak két filmje lett igazán híres a Madarak majd a későbbi időkben feldolgozott Psycho. Hitchcock Psycho-ja – a híres zuhanyzójelenettel – igen erőteljes és véres volt, de fekete-fehérben készült, ezzel is jelezve, hogy egy régebbi stílusú filmkészítési hagyományhoz kötődött a rendezője. Hitchcock nyilatkozta egyszer François Truffaut-nak, aki interjúkötetében idézi a mestert: „... a Psycho-t fekete-fehérben csináltam, de csak azért, hogy ne kelljen azt a rengeteg vért színesben lefilmezni, amikor Janet Leigh-t megölik a zuhany alatt.” Bár a legnagyobb megdöbbenést a kissé fanatikusnak és misztikusnak mondható Az ördögűző adta.

A horror és horrorfilm műfajának igazi mesterei régen és ma:
A horror, - mint irodalmi műfaj - igazi mestere a méltán elismert és híres Stephen King, aki már több mint 300 könyvet írt. Ő volt az egyetlen a világon, akinek minden könyvéből filmet is készítettek, sőt némely filmben ő is felbukkant kisebb szerepekben. A horror az ő világában pszichotikus jelentést ad, egy új nézőpontot, amit "ha nem látod, jobban félsz"-elvnek nevezünk. Szinte mindenben kipróbálta már magát a vígjátéktól kezdve a krimin keresztül és a thriller műfajáig. Darren Shan a gyermek horror kitűnő művésze, aki, bár kevés könyvet írt, de a Brit Legjobb Könyv díjait minden évben elvitte. Vámpír könyvei szinte fénysebességgel hódítottak az amerikai filmiparban és a könyvesboltokban, az ő horrornézete más értelmet ad a horror szónak, hiszen ő a vámpíroknak is más hatalmat adott mint az előtte lévő írók. Démon tartalmú könyvei példátlan erőt adtak a képzeletünknek, hiszen ritka példa, hogy egy 20 év körüli férfi hogyan tud egy 14 éves ember bőrébe bújni, úgy gondolkodni és közben démoni erejű eseményeket megélni. Más világokba látogathatunk, szerelmeket érthetünk meg és élhetünk át, az ő könyveivel minden tekintetben csak jól járunk. A horrorfilmek világa egy olyan átfogó, vizuális képet alkot a félelemről, a legendákról, a történelemről, és a korunk világáról, hogy ez szinte ma már kimeríthetetlen téma.
A klasszikus horrorfilmek valódi mestere természetesen ennek a műfajnak az atyja, Alfred Hitchcock. Ő megteremtette a horrornak azt a lényegét, és a világ szemléletének is a lényegét, miszerint "a kevesebb néha több". Olyan elemekkel dolgozott amelyek nem közvetlen mutatják a borzalmat, a vért, és a látványt, hanem ráment ezeknek az úgynevezett pszichikai valójára. Így teremtett világrendű életművet. Nem szabad kifelejtenünk a méltán híres és elismert Stanley Kubrickot sem, aki a Stephen King által írt Ragyogás c. pszicho-horrorfilmjével került a köztudatba és hozott létre egy úgynevezett "pszichikai horrorfilmet", mint "műfajon belüli műfajt". Korunk egyik leghíresebb kortárs horrorfilmrendezője George A. Romero, aki kifejezetten egész életében csak horrorfilmeket forgatott, s így vált híressé olyan filmekkel mint a Holtak hajnala, Halálos árnyék, Creepshow, vagy A holtak naplója c. filmekkel. A kevés repertoárból is leginkább csak Stephen King történetekkel dolgozott.

A horrorfilmek fajtái, lényege:
A horrorfilmek jellemző félelemkeltő jelenségei a szörnyek, sorozatgyilkosok, démonok, gonosz lelkek, kísértetek, vámpírok, farkasemberek és zombik. Emiatt a horrorfilmeket két fajta kategóriába sorolhatjuk, leszámítva a filmek megszokott, rendszerezett elemzésének, értelmezésének pontjait.:

  • Pszichés horrorfilm: A Pszichés horrorfilm lényege, hogy olyan dologgal émelyítse a félelem állapotába a nézőt, amelyet nem látunk, még csak szinte nem is létezik, nem jelenik meg a képernyőn, de félünk tőle. (Megszólít az éjszaka, Dolores, Bilincsben, Hasznos holmik, Árnyék nélkül, Psycho, Ragyogás, stb.)
  • Vizuális horrorfilm: Olyan horrorfilm, amely kimondottan látható, a filmben tapintható, minden tekintetben érezhető jelenséggel kívánja a félelmet, a riadtságot előcsalni belőlünk, például farkasemberekkel, vámpírokkal. (Cujo, Creepshow, Holtak hajnala, Holtak háza, Sötétség, Frankenstein, Christine, Rémálom az Elm utcában, Madarak, Nosferatu, stb.)

A horrorfilmek az utóbbi évtizedekben átalakultak, és a tényleges félelemkeltés helyett gyakran csupán a drasztikus, brutális, gyakran öncélúan túlzó halálnemek bemutatásában merül ki tartalmuk. Számos alkategóriája alakult ki (trash, gore stb.), amikben tovább fokozták ezeket a történéseket, ezáltal csak egy szűk, "elfajzott" réteg számára nyújtva szórakozást. Habár a horrorfilm jellege miatt sosem volt és nyilván nem is lesz a szélesebb nézőközönség által látogatott produkció, míg régebben egy-egy horrorfilm akár műfajteremtő vagy újító is tudott lenni és sokak elismerését is elnyerhette, addig mostanra szinte csakis véres, drasztikus, gusztustalan halálnemek és történések szalonképtelen halmazává silányult, amit a sokszor tehetségtelen színészi alakítások tovább rontanak. Nem beszélve az olyan horrorfilmekről, ahol "nagy igyekezetben" saját paródiájává válik a produkció, vagy ahol a horror "mércéjével" mérve is kevés dolog történik. Sok horrorfilm inkább a művészfilmekkel mutat hasonlóságot, azok egy válfajaként megjelenve.
A magyarázat a minőségromlásra főleg anyagi természetű okokra vezethető vissza: sok film kis költségvetésű, így nincs lehetőség nagynevű, tehetséges színészeket vagy forgatókönyvírókat megfizetni. Másrészt a leromlott megítélés és az öncélú erőszakosság miatt maguk az igényesebb filmesek sem igazán érdekeltek egy horrorfilm készítésében részt venni. Ezért manapság kevés meghatározó horrorfilm készül, a többség azonnal DVD-n jelenik meg, különösebb visszhang nélkül, szinte csak a saját szubkultúrájukat kiszolgálva.

A horror viszonylag új keletű műfaj, ami először a 18. században kezdett megjelenni. Előfutára az angol gótikus regény, a német Schauer-roman és a francia roman noir volt. Habár bizonyos formában a tizennyolcadik század előtt is létezett már a horror műfaja, modern alakjában és témáival akkortájt jelent csak meg.
A modern horror alapvetően szakított a gótikus regényekkel. Ezekben a sötét oldalnak nem szerepel világos ellenpárja és a gonosz erőket nem ellensúlyozza egy hasonló hatalmú jó. A horror a visszavonhatatlansága és megmásíthatatlansága miatt lesz alapvető és elemi. A főhősöknek egyedül kell szembenézni a borzalmakkal és gyakran csak esélytelen áldozatok lesznek belőlük. A történet végét általában nem zárja megnyugtató lezárás, győzelem vagy happy end. Az olvasóban megmarad a történet által keltett feszültség. Mivel a történet szereplői sem igazi hősök, ezért bukásuk sem jár együtt tragédiával vagy katarzissal, bár maga a téma lehet tragikus
.

Minden idők 20 legjobbra értékelt Horrorfilmje:

  • A nyolcadik utas: a Halál
  • Psycho
  • Ragyogás
  • A dolog
  • A texasi láncfűrészes mészárlás
  • Rémálom az elm utcában
  • Madarak
  • Az ördögűző
  • Holtak napja
  • A kör
  • Gonosz Halott
  • Nosferatu - Drakula
  • Az
  • Végső Állomás
  • Halloween
  • Sikoly
  • Péntek 13
  • Frankenstein
  • Carrie
  • Chucky átka